A talajon fészkelő uhukról

Azok a madárfajok, amelyek nem építenek saját fészket, előszeretettel használják ki a territóriumukban már adott biztonságos fészkelési lehetőségeket – legyen az akár egy másik, fészeképítő madárfaj korábbi fészke vagy akár egy biztonságos épületpárkány, sziklafal. A bagolyfélék gyakran költenek hasonló helyeken, egyes fajaik – pl. a réti fülesbagoly -  pedig rendszeresen a puszta talajra rakják a tojásaikat. Az összes közül talán ez az egyik legkockázatosabb költőhely-választási stratégia.

Talajon kotló tojó uhu a Hernád-völgyben. (fotó: Schwartz Vince)

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu Európa egyes területein (pl. Németország északi tartományai, Finnország középső -és déli része) a számára optimális sziklás élőhelyek hiánya miatt rendszeresen fészkel a talajon. Vannak olyan összefüggő területek, ahol a párok jelentős része ezt a költési módot választja. Tőlünk keletre (pl. Oroszország tajgaövezetében) szintén nagy területeken fészkel hasonló módon a faj, általában öregebb fenyvesekben. A talajon lévő uhuköltések gyakrabban mennek tönkre tojásos -és fiókás korban, mint az építményeken, sziklafalakon vagy a fákon lévő gallyfészkekben található fészekaljak. Legtöbbször a vaddisznó és a róka, ritkábban a borz pusztítja el a költéseket, esetenként pedig a véletlen, ember általi zavarás vezet azok tönkremeneteléhez. Az uhuköltések közül messze a talajon lévők a legveszélyeztetettebbek, de pl. Finnország középső területein -  ahol egyáltalán nem élnek vaddisznók és az uhupárok szinte mindegyike a talajon fészkel - a költésekből rendre sikeresen kirepülnek a fiókák.


Háromfiókás uhuköltés talajon egy tarvágáson hagyott gyökértányérban Finnországban.
A felvétel a fiókák gyűrűzése során készült. (felvétel: Schwartz Vince)

Háromfiókás uhuköltés talajon lucfenyő tövében Finnországban.
A felvétel a fiókák gyűrűzése során készült. (felvétel: Schwartz Vince)

Magyarországon - ahol az állomány átlagosan kb. 70%-a sziklafelületeken fészkel – az uhuk sohasem költöttek szívesen a talajon, az elmúlt évszázadból csupán 5-6 hasonló esetről szereztünk tudomást a Soproni-hegységből, a Zempléni-hegységből, a Bodrog-térségéből és a Jászságból, de e költések mindegyike még tojásos korban meghiúsult. Ennek tükrében érdekességnek számít, hogy idén egyszerre két helyen is előkerültek talajon lévő uhuköltések: A Hernád-völgyében és a Zempléni-hegység peremén. Előbbi esetében még nagyobb meglepetés volt, hogy a sűrű akácsarjak között lévő költésből két fióka sikeresen kikelt és ki is repült. A másik költés a Zempléni-hegység egyik kőbányájának közelében egy öreg tölgyfa tövében kapart mélyedésben volt, amelyben a tojó uhu két tojáson kotlott. Itt sajnos a költés a későbbiekben tönkrement, mert a tölgyfától pár méterre lévő bozótosban tanyát vert egy vaddisznó, mely - miután megette az uhutojásokat - a rendszeresen használt fekvőhelyét az uhu költőhelyétől pár méterre alakította ki.


Talajon lévő uhu költőhely a Zempléni-hegységben két tojással. (fotó: Petrovics Zoltán)


Talajon nevelkedő uhufiókák a Hernád-völgyben. (fotó: Bereczky Attila)

Bár ezek a fészkelések Közép-Európában és főleg Magyarország vonatkozásában különlegesnek számítanak, a jelen körülményeket figyelembe véve természetvédelmi szempontból nem lenne kívánatos, ha az uhuk „rászoknának” erre a kevésbé biztonságos költési módra, így reméljük, hogy hosszú távon ezek továbbra is csak egyedi esetek lesznek!

 

Schwartz Vince
uhu fajmegőrzési koordinátor
MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály

 

Kapcsolódó hírek

A  természet- és környezetvédelemben történt leépítések ügyében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország által kezdeményezett nyílt levelet, 85 civil szervezet írt alá.

Az október végi hosszú hétvégre szerveztük az év utolsó herptúráját. Ezúttal a beregi Márokpapiban, az elevenszülő gyík élőhelyén jártunk.

Nagy lilikek (Fotó: Csonka Péter)

Idén immáron 18. alkalommal várjuk sok szeretettel a madárbarátokat a Tatai Öreg-tó partjára, a Tatai Vadlúd Sokadalomra.