Rekord uhuszaporulat Budapest határán!

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu (Bubo bubo) nem idegenkedik a városi környezettől, Európa számos országában már régebb óta kisszámú, de rendszeres fészkelőként szaporodik különböző nagyvárosok lakott területein is.

Budapest határán nevelkedő uhufióka portréja

Ezek az uhupárok a túlszaporodott városi galambállomány és a különböző betegségeket terjesztő vándorpatkányok rendkívüli mennyiségű zsákmányolásával pótolhatatlan hasznot hoznak a városi közösségek számára! Örömteli hír, hogy 2017-ben Budapest közigazgatási határán két uhupár is fiókákat nevelt, összesen öt fióka repült ki sikeresen az ismert költőhelyeken.

Az egyik költőhelyen 2017-ben három fióka nevelkedett egy mesterséges, csapadéktól védett költőhelyen, melyet Turny Zoltán alakított ki a baglyok számára 2016-ban. A faj megtelepedése óta itt idáig ez volt a legnépesebb szaporulat. A fiókák fejlődését Belső Angéla, Hencz Péter és Turny Zoltán MME-tagok dokumentálták. A másik, néhány kilométerrel arrébb található, szintén lakóövezetben élő uhupár 2010-es megtelepedése óta 2017-ig még egyetlen alkalommal sem nevelt fel sikeresen fiókákat. Itt Becze László önkéntes polgárőr óvta a madarak nyugalmát. 2015-ben Kossuth Levente preparátor és önkéntes ragadozómadárvédő alpin-technikával egy biztonságos és nehezen észlelhető költőhelyet alakított ki számukra, jelentősen növelve ezzel egy sikeres költés esélyét. Ennek meg is lett az eredménye, mert 2017-ben több év sikertelen próbálkozását követően két hím fióka nevelkedett a mesterséges költőhelyen, melyek májusban ornitológiai gyűrűt kaptak Benei Béla és Benei Zsolt gyűrűzők (MME) jóvoltából. Szerencsére a természetközelibb élőhelyekhez képest is nagyszámú veszélyforrás ellenére mind az öt uhufióka sikeresen elérte a röpképes kort, bár a szülők egy ideig még hordanak számukra zsákmányt.


Benei Zsolt, Kossuth Levente és Benei Béla MME-tagok
Budapest határán gyűrűzött uhufiókákkal

A 2017-es évben gyűjtött táplálékmaradványok elemzésének eredményei alapján a főváros környéki párok leginkább vándorpatkányt és házi galambot, valamint különböző rovarevő emlősöket és mezőgazdasági károkat okozó kisrágcsálókat (pl. mezei pocok) zsákmányoltak. A közbeszéddel ellentétben a magyarországi uhupárok esetében még egyetlen házimacska-vagy kutya hiteles maradványa sem került elő a táplálékmaradványokból és köpetekből, melyek rendszeres begyűjtése, valamint tartalmuk elemzése a fajvédelmi munka szerves részét képezi.

Ez az impozáns bagolyféle tíz éve még jóval ritkább volt az országban, akkor Pest-megyében összesen nem kelt ki annyi uhufióka, mint most a főváros határán. Bár a nyolcvanas évek elején az uhu ideiglenesen teljesen kipusztult a megyéből, a kilencvenes évek első felében újból megtelepedett egy költőpár, napjainkban pedig már egy lassú terjeszkedés észlelhető a régióban.


Felnőtt uhu (Fotó: Lendvai Csaba)

2017-ben Pest-megyében összesen tizenhárom uhufióka repült ki, mely a faj kilencvenes évekbeli újbóli megtelepedése óta messze a legnépesebb szaporulat volt a megyehatáron belül! Az idén tapasztalt költési siker többek között számos évek óta sikertelenül próbálkozó pár eredményes fészkelésének is köszönhető. Ez utóbbi részben annak a regionális szintű védelmi munkának az eredménye, mely a költési siker növelését célozta meg az ismert veszélyeztetett költőhelyek esetében, s melyet zömében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának önkéntesei végeztek az elmúlt években kitartó munkával! Fáradozásaikat elismerés és köszönet illeti!

Schwartz Vince

 

Kapcsolódó hírek

A sérült madár (Fotó: Görögh Zoltán).

2018.05.07-én Görbeháza határában terepi ellenőrzés során a szalakótavédelmi LIFE+ projektünk területi koordinátora egy törött szárnyú szalakótát talált. Mivel a madár röpképtelen állapotban volt, befogta, majd 09-én reggel a Hortobágyi Madárkórházba szállította.

Május 11-én zajlott a 2018-as Madarak és Fák Napja Országos Verseny döntője, melyen a területi fordulóról továbbjutó legjobb csapatok mérték össze tudásukat. A döntőre Kecskeméten, a Természet Házában került sor.

Alkalmilag nappal is meg-megszólaló füttyögésük alapján akár meg is pillanthatjuk az ágak között rejtőzködő füleskuvikot (Fotó: Orbán Zoltán)

A sorozat zárásaként most a kevésbé közismert, de a lakott területeken is egyre gyakoribb, terjedőben lévő füleskuvik fészkelő állományának felmérésében tudnak segíteni az emberek. Ez azért fontos, mert gyakorisága ellenére nagyon pontatlan becsléseink vannak ennek az apró bagolyfajnak az országos állományáról.