Rekord uhuszaporulat Budapest határán!

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu (Bubo bubo) nem idegenkedik a városi környezettől, Európa számos országában már régebb óta kisszámú, de rendszeres fészkelőként szaporodik különböző nagyvárosok lakott területein is.

Budapest határán nevelkedő uhufióka portréja

Ezek az uhupárok a túlszaporodott városi galambállomány és a különböző betegségeket terjesztő vándorpatkányok rendkívüli mennyiségű zsákmányolásával pótolhatatlan hasznot hoznak a városi közösségek számára! Örömteli hír, hogy 2017-ben Budapest közigazgatási határán két uhupár is fiókákat nevelt, összesen öt fióka repült ki sikeresen az ismert költőhelyeken.

Az egyik költőhelyen 2017-ben három fióka nevelkedett egy mesterséges, csapadéktól védett költőhelyen, melyet Turny Zoltán alakított ki a baglyok számára 2016-ban. A faj megtelepedése óta itt idáig ez volt a legnépesebb szaporulat. A fiókák fejlődését Belső Angéla, Hencz Péter és Turny Zoltán MME-tagok dokumentálták. A másik, néhány kilométerrel arrébb található, szintén lakóövezetben élő uhupár 2010-es megtelepedése óta 2017-ig még egyetlen alkalommal sem nevelt fel sikeresen fiókákat. Itt Becze László önkéntes polgárőr óvta a madarak nyugalmát. 2015-ben Kossuth Levente preparátor és önkéntes ragadozómadárvédő alpin-technikával egy biztonságos és nehezen észlelhető költőhelyet alakított ki számukra, jelentősen növelve ezzel egy sikeres költés esélyét. Ennek meg is lett az eredménye, mert 2017-ben több év sikertelen próbálkozását követően két hím fióka nevelkedett a mesterséges költőhelyen, melyek májusban ornitológiai gyűrűt kaptak Benei Béla és Benei Zsolt gyűrűzők (MME) jóvoltából. Szerencsére a természetközelibb élőhelyekhez képest is nagyszámú veszélyforrás ellenére mind az öt uhufióka sikeresen elérte a röpképes kort, bár a szülők egy ideig még hordanak számukra zsákmányt.


Benei Zsolt, Kossuth Levente és Benei Béla MME-tagok
Budapest határán gyűrűzött uhufiókákkal

A 2017-es évben gyűjtött táplálékmaradványok elemzésének eredményei alapján a főváros környéki párok leginkább vándorpatkányt és házi galambot, valamint különböző rovarevő emlősöket és mezőgazdasági károkat okozó kisrágcsálókat (pl. mezei pocok) zsákmányoltak. A közbeszéddel ellentétben a magyarországi uhupárok esetében még egyetlen házimacska-vagy kutya hiteles maradványa sem került elő a táplálékmaradványokból és köpetekből, melyek rendszeres begyűjtése, valamint tartalmuk elemzése a fajvédelmi munka szerves részét képezi.

Ez az impozáns bagolyféle tíz éve még jóval ritkább volt az országban, akkor Pest-megyében összesen nem kelt ki annyi uhufióka, mint most a főváros határán. Bár a nyolcvanas évek elején az uhu ideiglenesen teljesen kipusztult a megyéből, a kilencvenes évek első felében újból megtelepedett egy költőpár, napjainkban pedig már egy lassú terjeszkedés észlelhető a régióban.


Felnőtt uhu (Fotó: Lendvai Csaba)

2017-ben Pest-megyében összesen tizenhárom uhufióka repült ki, mely a faj kilencvenes évekbeli újbóli megtelepedése óta messze a legnépesebb szaporulat volt a megyehatáron belül! Az idén tapasztalt költési siker többek között számos évek óta sikertelenül próbálkozó pár eredményes fészkelésének is köszönhető. Ez utóbbi részben annak a regionális szintű védelmi munkának az eredménye, mely a költési siker növelését célozta meg az ismert veszélyeztetett költőhelyek esetében, s melyet zömében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának önkéntesei végeztek az elmúlt években kitartó munkával! Fáradozásaikat elismerés és köszönet illeti!

Schwartz Vince

 

Kapcsolódó hírek

2017. őszének (szeptember - november) adatai a MAP Áttekintő térképén (2017.12.01.)

Három hónap után befejeződött az Őszi MAP Futam, az összesítések elkészültek és ezúton eredményt hirdetünk, valamint röviden összegezzük, hogy ez az akció hozzájárult-e a célhoz (ősszel is legyenek nagyobb számban jó minőségű adataink).

Túzok (Fotó: Motkó Béla)

„Az élelmiszer és a mezőgazdaság jövője” címmel a napokban jelent meg az Európai Unió Bizottságának közleménye, mely a Közös Agrárpolitika jövőjét hivatott felvázolni.

A 2017-ben leírt új faj, a zsetiszui szöcskeegér (Sicista zhetysuica) terepi fényképe.

A természetvédelmi és a fajmegőrzés programok elválaszthatatlan része a tudományos kutatás. A kutatás kifejezetten fontos a kevésbé ismert, de ritka, vagy már a kihalás szélén álló fajok esetében.