A bejelentő űrlap bevezetésének és lakossági tesztelésének sajnálatos módon aktualitást ad a települési elektromos hálózat vezetékein és oszlopain áramütést szenvedő fehér gólyák nagy száma, ami a fiókák júliusi kirepülésének időszakában tovább nő (Fotó: Orbán Zoltán)
2018. 06. 12.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által kidolgozott új, okostelefonon is kitölthető elektronikus adatgyűjtő űrlap segítségével mostantól a lakosság is hozzájárulhat a madarakra veszélyes oszlopok és vezetékszakaszok felderítéséhez, ez alapján pedig a hatósági bejelentések megtételéhez.

Fehérgólya-fiókák (fotó: Orbán Zoltán)
2018. 06. 04.

Minden év júniusának közepén,  az MME munkatársai – immáron évtizedek óta – felkeresik a fehér gólyák fészkeit, hogy meggyűrűzzék a fiókákat. Az eseményre szeretettel hívjuk azokat az érdeklődő lakosokat, akik szeretnének testközelből találkozni egy gólyafiókával.  A hírt folyamatosan frissítjük az új helyszínekkel, kérjük kövesse nyomon a változásokat!

Frissítve: 2018.06.18 9:25

Alkalmilag nappal is meg-megszólaló füttyögésük alapján akár meg is pillanthatjuk az ágak között rejtőzködő füleskuvikot (Fotó: Orbán Zoltán)
2018. 05. 16.

A sorozat zárásaként most a kevésbé közismert, de a lakott területeken is egyre gyakoribb, terjedőben lévő füleskuvik fészkelő állományának felmérésében tudnak segíteni az emberek. Ez azért fontos, mert gyakorisága ellenére nagyon pontatlan becsléseink vannak ennek az apró bagolyfajnak az országos állományáról.

2018. 02. 07.

Egyértelműnek tűnhet, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél nem kell különösebb ok arra, hogy a madarakat ünnepeljük! Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk ahhoz a nemzetközi kezdeményezéshez, melyet 4 nagy nemzetközi szervezet, a National Geographic, az Audubon Society, a Cornell Lab of Ornithology és természetesen a BirdLife International - amely többek között az MME ernyőszervezete is - indított.

Vándorsólyom (Fotó: Michael Hanvey)
2018. 01. 01.

A vándorsólyom több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a 20 éves évfordulóra emlékezve szenteli a világ leggyorsabb madarának 2018-at.

Óriásalka (Illusztráció: Andy Birch).
2018. 06. 18.

Az óriásalka északon, az Atlanti-óceán sziklás partvidékén költött. Biológiailag nem rokona a mai pingvineknek, ez az elnevezés mégis hozzá kapcsolódott legelőször. A szó feltehetően walesi eredetű, jelentése „fehér fej”. A déli tengereket meghódító utazók pusztán hasonlóságuk miatt nevezték így a pingvineket, amik az óriásalka kihalásával azonban így váltak közismerté. 

Talajon kotló tojó uhu a Hernád-völgyben. (fotó: Schwartz Vince)
2018. 06. 18.

Azok a madárfajok, amelyek nem építenek saját fészket, előszeretettel használják ki a territóriumukban már adott biztonságos fészkelési lehetőségeket – legyen az akár egy másik, fészeképítő madárfaj korábbi fészke vagy akár egy biztonságos épületpárkány, sziklafal. A bagolyfélék gyakran költenek hasonló helyeken, egyes fajaik – pl. a réti fülesbagoly -  pedig rendszeresen a puszta talajra rakják a tojásaikat. Az összes közül talán ez az egyik legkockázatosabb költőhely-választási stratégia.

Felsős I. Mayer Csilla Zsuzsanna, 14 éves
2018. 06. 08.

Idén több mint 300 pályamű érkezett be hozzánk. Nehéz volt a döntés, hiszen rengeteg kreatív és igényes alkotás közül kellett választani.

Szalakóta Gazda Program: párhuzamosan zajlott a csemeték ültetése és a kerítésoszlopok állítása (Fotó: Sós Tibor)
2018. 06. 08.

A Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség egyik kiemelt fontosságú és talán egyik legnagyobb szabású akciója a LIFE projekt keretében a fészkelőhelyek létesítése a szalakóták számára. Ismert tény, hogy a célfaj állományának csökkenését leginkább a fészkelőterületek elvesztése okozta. A rövid távú megoldást jelentő költőládák kihelyezése mellett, a faj hosszútávú fennmaradása érdekében nélkülözhetetlen a természetes fészkelőhelyek kialakítása. Ennek fényében az idei tavasz a szalakóta védelmi projekt romániai területein az ültetésekről szólt.

A moák Új-Zélandon éltek (Illusztráció: Charles R. Knight).
2018. 05. 31.

A moák voltak a legmagasabb madarak a Földön. Emlősök híján ők népesítették be Új-Zélandot körülbelül 4000 éven keresztül. A szigeten több moa faj is élt, egyesek elérték a 3.6 m magasságot is. Növényevők révén ezek a nagytestű madarak foglalták el azokat az élőhelyeket amiket más kontinenseken a különböző szarvasok, antilopok, vagy akár elefántok. 

Oldalak