Beszámoló a 4. Herpetológiai Táborról

Június 17–22 között immár a negyedik Herpetológiai Tábort (Herptábort) rendezte meg szakosztályunk.

Tábori foglalkozás (fotó: Balogh Diána)

A helyszín ezúttal a börzsönyi túraútvonalak csomópontja, a Királyrét volt. Szállásul a Duna–Ipoly Nemzeti Park látogató- és oktatóközpontja, a Hiúz Ház szolgált. A helyszínt a társaság java Kismaros felől a hangulatos erdei vasúttal közelítette meg. A táborozók idén is huszonöten voltak, aminek körülbelül a felét a visszatérők rutinos, összeszokott csapata alkotta, de az újak is gyorsan beilleszkedtek. Ketten, Bancsik Barnabás és Mayer Csilla a rajzpályázatunkon elért helyezésüknek köszönhetően kedvezménnyel jöhettek a táborba. A KHVSZ részéről 6 táborvezető: Babocsay Gergely, Balogh Diána, Bozóki Balázs, Mizsei Edvárd, Péntek Attila és Vági Balázs voltak jelen.

Sok szabadtéri program volt (fotó: Balogh Diána)

A résztvevőket gyorsan csapatokba szerveztük, oly módon, hogy életkor és tapasztalat, valamint nemek szerint mindben hasonló legyen az összetétel (ezt segítette, hogy a táborozó populáció ivararánya idén először kiegyenlített volt). Az első három napban, amíg kicsit ismerkedtünk a tereppel, a társaság főleg együtt mozgott, de így is akadt látnivaló szép számmal. A szálláshely kiválasztása ideálisnak bizonyult, hiszen amellett, hogy nagyon kényelmes és minden igényünket kielégítő építmény volt, sok érdekes élőlény a ház közvetlen közelében került elő. A ház alatt csordogáló patakban foltos szalamandra lárvái éltek, némelyik ekkortájt mászott ki a szárazra, hogy elkezdje felnőtt életét. A patak mentén erdei és gyepi békákkal lehetett találkozni, és jól megfigyelni a köztük lévő különbségeket. Az első erdei sikló szinte a megérkezésünkkor előkerült (összesen kilenc társa követte a tábor során), és később találtunk itt egy kapitális vízisiklót is, amelyik fejét viperásra háromszögesítve, látszatkapkodásokkal és penetráns bűzt árasztva próbálta elriasztani a fotózásán ügyködő táborozókat, nem sok sikerrel. Mindenesetre jó ötlet volt közvetlen az illatozó levendulaágyás mellé tenni.

Kapitális vízisikló fotózása (fotó: Balogh Diána)

Pár száz méterre feküdt a Bajdázói-tó, amiben népes és produktív mocsáriteknős-állomány él, ezekből is jó néhány egyedet megfigyelhettünk, az 5–6 centis páncélú, színpompás tavalyi kicsiktől a 20–25 centis felnőttekig. Megfogásukhoz sokan nem kímélték magukat és ruházatukat sem, de a lelkesedés töretlen volt, és az időjárás is lehetővé tette, hogy eláztassuk magunkat. Kicsit lejjebb, a horgásztóban kockás siklók és zöldbékák éltek. Az erdőszéleken, bokorsövények szegélyén gyakoriak voltak a lábatlangyíkok (kuszmák), melyekben így, a Dunától keletre a kékpettyes fajt sejtettük, de ezt igazán látványosan megmutató kifejlett hím példány nem került elő. A nyílt mezőkön, cserjés szegélyekben meglepő módon nem zöld, hanem fürge gyíkokkal találkoztunk nagy számban – bár azért az előbbi faj is képviselte magát. Királyrét központjában a települések jellegzetes fajai, barna és zöld varangyok, fali gyíkok fordultak elő. Nem csak a herpetofauna tartogatott izgalmas fajokat: próbáltunk sebesült fiatal meggyvágót és citromsármányt menteni (sajnos végül egyik sem maradt életben), találkoztunk sünnel, erdei egérrel és vízicickánnyal. A patakokban szerencsére gyakori volt a védett kövi rák, és a szárazföldi ízeltlábúak közül is előkerült jó néhány látványos állat: nagy szarvasbogarak sokasága, csőszcincér, havasi cincér, óriás fenyődarázs.

Források a Börzsönyben mindig szalamandralárvákkal kecsegtetnek (fotó: Balogh Diána)

A táborozóknak a legtöbb feladatot csapatban kellett teljesíteni. Először a meglévő herpetológiai tudásukat kellett összeszedni, majd a tábor során ehhez több alkalommal visszatérni, beleépítve az új ismereteket. A későbbi kiscsoportos foglalkozásokon egy-egy táborvezető az év hüllőjéről és a korábbi évek fajairól, a szakirodalom típusairól és használatáról, az illusztrációk készítéséről, illetve a természetvédelem kérdéseiről mélyítette el a résztvevők tudását. Két napon át önállóan dolgoztak a csapatok terepen, és gyűjtötték az előfordulási adatokat egy-egy táborvezető jelenlétében. Ezt követően a Herptérképre kellett feltölteniük a – többnyire fotóval alátámasztott – észleléseket, ami látványos pontfelhőt eredményezett Királyrét körül, alighanem a nemzeti park legnagyobb örömére. A táborélet egyéb tevékenységeiben való részvétel is pluszpontokat eredményezett. Végül egy kétéltű- és hüllőismereti vetélkedőben alakult ki a végleges sorrend, ahol mindenki kockára tehette addig megszerzett pontjait. Az elsőség szoros küzdelemben, a Köpőlegyek és a Kispontyok csapata között dőlt el előbbiek javára, ezzel szemben a Seltopuzik csapat közönségszórakoztató, ám kockázatos taktikát követve végül hősiesen elvérzett.

A környék változatos vizes élőhelyeinek élővilágával ismerkedtünk (fotó: Balogh Diána)

A közeli vendéglő a legtöbb étkezés során finom ételekkel és figyelmes kiszolgálással örvendeztetett minket, erre is rátett egy lapáttal maga a Börzsöny: a csapadékos, meleg idő sosem látott vargányabőséget hozott, melyből tejszínes-csirkés mártást, gombás vajat készítettünk, de még leszárításra is futotta belőle. Az utolsó estét a hagyományoknak megfelelően hangulatos szalonnasütéssel zártuk, ami végül gitározásba-éneklésbe, illetve állatkert-építő társasjátékozásba csapott át.  Másnap kissé szomorúan, de elégedetten indultunk hazafelé – a tábort sikerrel zártuk, és hasonló szellemben szeretnénk folytani jövőre is. Balogh Diána, a tábori élet mindennapjait bemutató további képeit ide kattintva lehet megtekinteni.

Kapcsolódó hírek

Az MME Börzsönyi Helyi Csoportja két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely az ország több pontján eddig nagy sikert aratott. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak...

Kuhi Szabadszállás térségében, 2018.12.03. (Fotó: Orbán Zoltán)

A madármegfigyelők számára különösen mozgalmasnak bizonyult az idei november. Első alkalommal tűnt fel nálunk egy lazúrcinege, majd a hónap utolsó napján Szabadszálláson került elő egy különleges, miniatűr ragadozómadár, egy kuhi is, melynek ez még csak a második előfordulási adata hazánkban.

A december nem csak az ünnepekről szól. Miért ne lehetne ilyenkor is madarászni? Ajánlunk néhány programot!