Az etetés befejezésének időzítése

Magyarország természeti környezetének, biológiai sokféleségének jelenlegi állapota nem igényli (és azért dolgozunk, hogy ez a jövőben is így maradjon) az egész éves etetést, áprilistól-októberig másként lehet és kell segíteni a madarakat. Azonban a téli madáretetés befejezésének megfelelő időzítésével és az utolsó hónap madáreleség kínálatának némi átalakításával különösen a települési madarak számára nyújthatunk kora tavasszal is segítséget.

Függő etető aprómagkeverékkel (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A kora tavasz biológiai kihívásai

A madarak tavaszi vonulásának és költéskezdésének időzítésében az egyik legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a vonulás utáni kondíció-visszaállítás, a fészeképítés, majd különösen a tojásrakás jelentős többletenergiát igényel.

Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak, és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.

Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.

Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.


A videó elején látható zöldike viselkedése jól szemlélteti az etetési időszak
végének természetes táplálékkínálati viszonyait. A madár megpróbálkozik
a japán birs ágain a rügyek csipegetésével, mivel azonban ezek még
rendkívül aprók és kevés is van belőlük, az állat inkább visszatér az
etetőre, ahol már kora tavaszi − aprómagvakban bővelkedő −
magkeverék várja a madarakat, melyek szinte kizárólag csak
ezeket fogyasztják ilyenkor (Videó: Orbán Zoltán).

Az eleségkínálat kora tavaszi átalakítása

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak.


Tengelicek ...


... és zöldikék tavaszi, aprómagvakban bővelkedő etetőn.


Fekete rigó tyúkszerű csőrmozgással forgatja át a kora tavaszi talajetetőn az
aprómagvakban dúsabb eleséget (Videók: Orbán Zoltán).

 

Tavaszi zöldeleség az etetőn és rügyvédelem

Alkalmilag előfordul, hogy az etető madarai az etetési időszak végén nagyobb mértékben rájárnak, és károkat okoznak a gyümölcsfák virágrügyeiben. A tavaszi rügyevés a növényevő (magevő) madarak természetes viselkedése, amitől ebből következően nem könnyű ezeket eltántorítani. Ilyen esetekben a legbiztosabb (ami nem jelent könnyű megvalósíthatóságot!) módszer a teljes fizikai elszigetelés, a fák raserhálós burkolása lenne, mivel azonban ez többnyire nem megoldható (túl nagy és sok a fa, drága), meg lehet próbálkozni zöldeleség felkínálásával is. A rügyfakadási időszak előtti hétre csíráztassunk kölest (illetve akár még búzát is), és reszelt sárgarépával, illetve ha már lehet szedni, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre. Így a madarak − a könnyebb megoldást választva − remélhetően az etetőn elégítik ki zöldigényüket, és nagyobb valószínűséggel hagyják békén a fákat (vagy legalábbis kevesebb rügyet esznek le), mintha nem így járnánk el.

Meggy virágrügyei (Fotó: Orbán Zoltán).
Meggy kibomló virágrügyei (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Április közepén abbahagyhatjuk az etetést!

Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.

Ahhoz azonban, hogy a legkorábbi lágyszárúak is virágozhassanak, majd magot tudjanak érlelni, arra van, arra lenne szükség, hogy a parkok, kertek és udvarok gyepe ne legyen folyamatosan tövig lenyírva, illetve maradjanak olyan kaszálatlan foltok, ahol erre van ideje a növényeknek. Ez a természetbarát települési gyepkezelés ráadásul a beporzást végző rovarfajok kora tavaszi túlélése szempontjából is előnyös.

Gyermekláncfű vagy pongyola pitypang (Fotó: Orbán Zoltán).
Az egyik legkorábban magot érlelő lágyszárú a gyermekláncfű. 3 fotó – katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Gyermekláncfű vagy pongyola pitypang (Fotó: Orbán Zoltán).

Gyermekláncfű vagy pongyola pitypang (Fotó: Orbán Zoltán).

Százszorszépszőnyeg (Fotó: Orbán Zoltán).
A kertek, parkok, lakótelepek tavaszi gyepeinek virágözöne ...

Kék ibolya, gyermekláncfű és százszorszép (Fotó: Orbán Zoltán).
... ráadásul számunkra is szemet gyönyörködtető, így nem akkora áldozat ezekből
nyíratlan foltokat meghagyni. 5 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Kék ibolya, gyermekláncfű és százszorszép (Fotó: Orbán Zoltán).

Százszorszépszőnyeg (Fotó: Orbán Zoltán).

Százszorszépszőnyeg (Fotó: Orbán Zoltán).

Százszorszépszőnyeg (Fotó: Orbán Zoltán).


Amennyiben így teszünk, a tengelicek ...


... és a zöldikék is gyorsan juthatnak friss magtáplálékhoz (Videók: Orbán Zoltán).

 

A mérsékelt övi klíma egyik érdekes sajátossága, hogy mivel a nyár második feléig nincs jelentős magtermés, a magevő madaraink túlnyomó többsége nem magokkal, hanem rovarokkal eteti a fiókáit!


Az áprilisi költéskezdetre a rovarok mellett a férgek (földigiliszták) és puhatestűek
(csigák) is kellő számban megtalálhatóak, így a cinegék és rigók etetésére
sincs szükség (Videók: Orbánb Zoltán).

 

Ezt egyébként a madárforgalom csökkenése, megszűnése is jelzi, hiszen a nálunk telelő és átvonuló madarak visszatérnek a költőterületeikre, a helyben maradók pedig revírt foglalva párba állnak és költeni kezdenek.


Az etetés időszak végétől a madarak életében az itatás tölt be az etetőkhöz
hasonlóan
nélkülözhetetlen szerepet. Kora tavasszal gyakran együtt láthatjuk
itt a területen fészkelő és átvonuló fajokat (a videón barátposzátákat)
.

Miért ne etessünk nyáron?

Ahhoz, hogy megértsük, miért szükségtelen Magyarországon a madarak nyári etetése, elsőként azt kell tisztáznunk, hogy valójában miért is etetjük a madarakat?


Az etetés elsősorban rólunk, emberekről szól!
A madáretetés társadalmi szintű elerjedése, gyakorlatilag intézményesült tevékenységgé válása modern korunk alig több, mint száz éves múltra visszatekintő "találmánya". A városiasodó, a természettől egyre inkább eltávolodó emberek azért etetik mind nagyobb arányban a madarakat (és túráznak például a szabadidejükben), mert így próbálják pótolni az állatok közelségének, a fák susogásának, a táj szépségének mindennapjaikból hiányzó látványát és élményét. Minél távolabb élünk a természettől, annál több egyéni és szociális pótcselekvést találunk ki annak érdekében, hogy kielégítsük napi mozgás-, élmény-, veszély- és kihívásigényünket, aminek igen szemléletes példáját adják az egyre szélsőségesebb extrém sportok.

Az ipari forradalommal exponenciálisan felerősödő tájrombolás és környezetszennyezés valódi mértéke egészen az 1960-as évekig csak a szakemberek egy része számára volt egyértelmű. Ekkorra azonban olyan méreteket öltött, hogy spanyolviaszként kénytelenek voltunk "feltalálni" a környezeti nevelést is, melynek képviseletével, globális elterjesztésével olyan világszervezetek, mint az ENSZ és az UNESCO vezetői is kénytelenek voltak foglalkozni.

Ebben a társadalmi figyelemfelhívó munkában a mindenütt jelenlevő, az embert a civilizációba is követő − és egyben legkedveltebb − állatcsoport, a madarak, és különösen a téli etetésük kínálta az egyik legjobb eszközt.

Európai Madármegfigyelő Napok rendezvény a fővárosi Naplás-tónál (Fotó: Orbán Zoltán).
A madárvilág képviselői, a madarász programok a gyerekeket és a felnőtteket
egyaránt elbűvölik (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Magyarország több, mint fél évszázaddal megelőzte ezt a kampányt, Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" címet viselő híres munkájában külön fejezeteket szentelt a madárvédelemnek, így a mesterséges odúk kihelyezésének és a téli madáretetésnek is.

A madarak csak ott tudnak tartósan megmaradni, ahol rendelkezésükre állnak a szükségleteiket kielégítő táplálkozó-, pihenő- (búvó-) és fészkelőhelyek − azaz a megfelelő élőhelyek. Ha ezeket nem találják meg, akkor végleg eltűnnek a területről, vagy csak az idő egy részében tartózkodnak ott. Utóbbira szolgáltatnak jó példát a vonuló madarak, melyek a korlátozott erőforrások miatt csak táplálkozni tudnak a telelőterületeken, ha szaporodni akarnak, akkor kénytelenek onnan sok-sok, akár több tízezer kilométer távolságba (a költőterületekre) repülni. 

MME bemutató madárgyűrűzés a fővárosi Óbudai-szigeten (Fotó: Orbán Zoltán).
A madáretetés egyedülállóan jó lehetőséget kínál bemutató madárgyűrűzési
akciók megtartására
is (Fotó: Orbán Zoltán)
.

 

Magyarországon jó száz éve zajlik a társadalom egyre nagyobb körét bevonó téli madáretetés, így sok-sok madár generáció képviselői szokhattak hozzá, tanulhatták meg kihasználni az őket vendégül váró etetők tízezreit. Ha ezek nem lennének, akkor a madarak nem pusztulnának el, hanem kevésbé koncentráltan keresgélnének a tájban, illetve vonuláskor, kóborláskor odébbállnának.  

 

A nyári etetés problémája
Önfenntartó, egészséges populációk fennmaradása csak akkor lehetséges, ha az élőlények a lehető legnagyobb mértékben az élőhelyi környezetük kínálta feltételekhez alkalmazkodva élhetnek. Ott, ahol ez már nem így van, ahol egy-egy faj vagy élőlénycsoport megmaradása intenzív és közvetlen emberi beavatkozást igényel, már nagy a baj, és a veszélyeztetettség mértékét jelzi.

A szükségtelenül végzett nyári etetés infantilizálja az egyedeket, elkényelmesíti a szülőket, a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, a mesterséges táplálékbőség pedig folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintre "pumpálhatja fel" a fészkelőállományt.

A következő fejezetben említett, kényszerűségből nyáron is etető Angliában figyelték meg, hogy cinegék napraforgómagot hordtak az egyébként rovarevő fiókáiknak (a megevők többsége is a könnyebben emészthető és a költési időszakban jobban hozzáférhető rovarokkal etet!), melyek képtelenek voltak megemészteni az emésztőrendszerükben felhalmozódó élelmet, és elpusztultak. Az énekesmadarak fiókái ráadásul életük első, a fészekben töltött heteiben nem isznak, a szülők nem hordanak nekik vizet, a létfontosságú folyadékhoz a lédús rovartáplálékból jutnak hozzá. A magvak víztartalma ehez képest alacsony, mesze nem elegendő, ezért a nyáron folytatott etetés a fiókák szomjhalálához is vezethet.

A cinkegolyót értelemszerűen téli etetéshez találták ki, amikor fagy, de legalább hideg van. A nyári hőségben a cinkegolyó alapanyagát képező állati zsiradék megolvad, az intenzív napsugárzás hatására bomlani kezd, ami szintén egészségkárosodást okozhat.

Magyarország természeti környezete még képes biztosítani a legtöbb faj táplálékát, ezért nálunk a téli madáretetés is elsősorban nem természetvédelmi, hanem szemléletformáló tevékenység, tehát alapvetően az emberek, nem pedig a madarak igényeit szolgálja ki. A viselkedéstorzító nyári etetés helyett odútelepítéssel, itatással, és a cikk végén bemutatott egyéb eszközökkel segítsük a madarakat.

Napali pávaszem (Fotó: Orbán Zoltán).
Annak érdekében, hogy Magyarország biológiai sokféleségét megőrizhessük,
folyton tennünk kell, többek között nem szabad elkövetnünk azokat a hibákat,
melyek kiüresítették Nyugat-Európa természeti környezetének jelentős részét.
A képen a nálunk még gyakori nappali pávaszem látható (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Ahol már nyáron is etetni "kell"
Nyugat-Európa (különösen a Brit-szigetek) jelentős területeinek környezetállapot-romlása, többek között a megfelelő mennyiségű egészséges táplálék szűkös hozzáférhetősége miatt az énekesmadarak állományai drámaian csökkentek (az okokról itt is olvashat >>). Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjon, az angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) rendkívül sikeres szemléletformáló, a társadalom aktivitását növelő kampányt indított néhány évtizede. A céljuk az volt, hogy tudatosítsák az emberekben, milyen elképesztően rossz állapotba jutott az angol táj, mely továbbra is szépen zöldellő maradt, de a biológiai sokféleség tekintetében sok helyütt ökológiai sivataggá vált. A figyelemfelhívás, a lakosság aktivizálásának egyik fontos eszközét (mivel a vészesen fogyatkozó énekesmadaraknak állománymegtartása már ezt a lépést is igényelte) az egész éves etetést bevezetése jelentette.

RSPB bolt Angliában (Fotó: Orbán Zoltán).
A több, mint egymillió (!) tagot számláló RSPB országos
bolti hálózata nyáron is dugig van ...

RSPB bolt Angliában (Fotó: Orbán Zoltán).
... a legváltozatosabb madáreleségekkel, ...

Vízityúk és örvös galamb nyári etetőn Angliában (Fotó: Orbán Zoltán).
... a táj pedig működő etetőkkel. Vízityúk ...

Vízityúk és örvös galamb nyári etetőn Angliában (Fotó: Orbán Zoltán).
... és örvös galamb egy angliai látogatóközpont nyári etetőjén
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ennek köszönhetően ma már a felnőtt lakosság több, mint fele (!) eteti a madarakat, az RSPB pedig a világ egyik legnagyobb, legerősebb civil természetvédelmi szervezetévé vált, nem kis mértékben az etetés társadalommozgósító hatásának köszönhetően. Ehhez azonban sajnálatos módon az "kellett", hogy az emberek elképesztően nagy százaléka számára is nyilvánvalóvá, érezhetővé váljon a madarak hiánya.

A költési időszakban mi még máshogy segíthetjük a madarakat!

Magyarország összehasonlíthatatlanul jobb állapotban megőrzött, rendkívül gazdag madárvilágát nem az egyik végső eszközt jelentő nyári etetéssel, hanem a Madárbarát kert program alábbi, évszakonként megfelelően váltakozó eszközeivel és tevékenységeivel − köztük télen etetéssel is − segíthetjük:


Az állatok számára táplálkozó-, búvó-, pihenő- és szaporodóhelyet egyaránt
kínáló növényzet megtartásával, telepítésével >>


Fészeképítőanyagok kihelyezésével >>


Porfürdő kihelyezésével >>

Éjszakázó madarak felhalmozódott ürüléke téli odúban (Fotó: Orbán Zoltán).
Télvégi odúellenőrzéssel és karbantartással >>

Szalakótaodú ellenőrzés (Fotó: Orbán Zoltán).
Új odúk kihelyezésével >>

Mesterséges fecskefészkek (Fotó: Orbán Zoltán).
Mesterséges fecskefészkek kihelyezésével >>

Fecskepelenka molnárfecske fészek alatt (Fotó: Orbán Zoltán).
Fecskepelenkák felszerelésével >>

Sárgyűjtőhely készítése (Fotó: Orbán Zoltán).
Fecske sárgyűjtőhelyek létesítésével >>

Sarlósfecskeodú és -telep (Fotó: Orbán Zoltán).
Sarlósfecskeodúk kihelyezésével >>

Partifecske telep ásott gödör falában (Fotó: Orbán Zoltán).
Partfalak felújításával >>

Gólyafészek magasító kosár (Fotó: Orbán Zoltán).
Gólyakosár-kihelyezéssel >>

Tavaszi madárles (SpringAlive) program honlap magyar oldala (www.springalive.net)
A tavaszi vonulás nyomon követésével a Tavaszi madárles program keretében >>

Fantasztikus farakás (Fotó: Orbán Zoltán). Darázsgarázs (Fotó: Orbán Zoltán).
Bogáncslepke nyári orgonán (Fotó: Orbán Zoltán). Béka garázs (Fotó: Orbán Zoltán).
Zöld gyík (Fotó: Orbán Zoltán). Erdő talajára kihelyezet madárodú kisemlős lak (Fotó: Orbán Zoltán).
Deszkából készült süntanya (Fotó: Orbán Zoltán). Madárbarát mintakert tanösvény a Wekerlei Gyermekházban (Fotó: Orbán Zoltán).
Más fajok védelmi eszközeinek alkalmazásával >>

 

Kapcsolódó oldalak

Orbán Zoltán - Madárbarátok könyve (Cser Kiadó, 2013) külső borító.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok könyvét (bolt >>).

 

Orbán Zoltán